Egy újabb téma, mellyel szintén elég sokat foglalkozunk a világban, az ujságokban, a közmmédiában: a család, mint központ, féltékenység, van e felállás egy rossz kapcsolatbol, lehet e ujra kezdeni? erről szeretnék most irni nektek, hogy soha de soha nem szabad feladni, bármit is dob eléd az élet.

Anno régen, 2001 oktoberében megismerkedttem egy fiúval, azt gondoltam, hu ő az igazi, mint minden tini, akkor még csak 17 éves voltam, de tudttam örülten szerelmes:) Mint általában mindenkinél, rózsaszin köd, álmodozás, ábrándozás, , szoval minden ami a szerelem körül forog:):)

Ugy esett, hogy ( bizonyos okokat most hagyjuk, arrol majd egy másik blogban, uj cimmel irok) ismeretségünk második hetében összeköltöztünk, oda költöztem hozzájuk. Az anyukája nagyon kedves volt és akkor még a testvére is, fogjuk rá... Ment szépen minden a maga utján, suliba járás, szerelem, segitség az anyukának, igen ám ám pár honap honap mulva a testvér felől iszonyatos féltékenység kezdődőtt kibantokozni, ( ő ekkor 16 éves volt és fiúról beszélünk) . Egy este tombolt az anyjának, hogy őt senki sem kérdezte meg, odaköltözhetek e, én csak elakarom venni az anyját...na ettől az estétől kezdve minden más lett egészen 12 éven át! Voltam én minde: ingyenélő ( persze dolgoztam suli melett), örömlány szép szóval, és még sorolhatnám. Számtalanszor arra mentem haza, báttyával ölik egymást: miattam. Az öccse már azzal fenyegetőzőtt megöl, párom, pedig védett. Igy éltük le azt a nem kevés 12 évet abban a bizonyos városban, abban a bizonyos házban. Egy alkalommal annyira összevesztek, hogy két várossal arébb kelet egy barátnömhoz menekülni, mert megakart ölni! Rendörök vittek haza, mert értesitettük és féltem, mikor pedig hazaértem, nevetve nézett rám: úgyan már nem volt az olyan szörnyü!

Na az idő telt, eltelt három év, onnantol kezdve a akapcsolatunk elég furcsa irányba kezdett változni. Ha bárhova mentünk, mindig kellett valaki akikkel mentünk: egy barát, vagy több barát,: legyen ez mozi, szinház, elaöadások, mindegy. Olyan hogy kettesbe lettünkv olna? nemigen.

No megkell hagyjam mindig odefigyelt amugy rám, ha beteg voltam, ápolt, megkaptam mindent, csak három év után ő már rendesen dolgoztt teljes munkaidőben és észrevettem, hogy  az életünkbe bizonyos barátai kezdenek több helyet elfoglalni, mint én:!Nem értettem. fOLYTON CSAK A PINCÉRKEDÉS, MELO UTÁN HAVEROK, EZ IGY MENT MÉG EGY PÁR ÉVIG. 2009-ben elvesztetteük a baánk, ami három órás életmentő mütéttel járt, na innentől mint a kártyavár omlott össze minden. 2010 ben már valetin nap se volt, se szülinap, sött karácsonykor berugva jött haza és közölte: én tehetek róla hogy az ő anyukája cukros: és mindez egy nap pofon kiséretében, majd másnap felkelés után karácsony napján nyalizva mintha mi se történt volna kérlet: " gyere picur, segits a konyhába!" aha.

Már ekkor feltettem magamnak a kérdést, mért nem tágitottam mikor elmult minden három év mulva a részéről? Tán félelem hogy nincs hova mennem, vagy a megszokás, már a fene se tudja. Vele maradtam.

jöttek az összeveszések, volt hogy megvert csak mert egy kis vizslát vittem haza, hogy maradhat e, erre begurult, és kiverte az erkély üvegét! Igen:  egy kölyök vizsla kutya miatt. Többször feltettem neki a kérdést, van e valami baja, mert mostanában olyan furcsa? Mindig a munkára fogta, ja és persze kikerülte a témát, vagy gépezett, játszott, vagy elment mondván: behivták melozni. Jo ez igy ment egészen addig a napig amig teljesen világossá vált és beigazolodott a gyanum: Van valakije!

2011 BEN JOVAL KARÁCSONY ELŐTT PÁR HONAPPAL, EGYIK DÉLELŐTT KÖZÖLTE ELMEGY A MUNKATÁRSÁHOZ, HALAT SÜTNEK, ÉS KICSIT BULIZNAK, LEMENT HOGY BEPAKOLJA A HALAT A FYGOBOL, ÉN PEDIG ÁTNÉZTEM A TÁSKÁJÁT( JO NEM SZÉP DOLOG, DE OKOM VOLT RÁ) .Mit gondoltok mit találtam benne? Kapaszkodjatok: egy full teljes bontatlan csomag ovszert.

Mikor feljött és látta megtaláltam ( ugyenis ez az volt, amit még mi vettünk atecsoba, két hete, és nem találtam) nem gyözött magyarázkodni, csak hebegett habogott: ö nem tuja hogy került oda!

Hát elment és az ovszert is visszacsempészte. Jött a névnapja, anyukája egy este felszolt, pakoljak be neki néhány cuccot, nem alszik otthon. Kissé furcsáltam, mért nem engem hivott fel munka után? Rákérdeztem anyánnál: Mi az hogy nem alszik itthon és csak utljára tudom meg?!! Erre anyukája válasza figyeljetek: SEMMI KÖZÖD HOZZÁ HOL ÉS MIKOR ALSZIK! ja bocsánat 12 év után nincs hozzá közöm?!.

Oké gondoltam. Itt már kédés nem volt, tudttam, 100 % ban valami vagy valaki van a dolgoban. És éreztem is és volt egy álom is evvel a lánnyal kapcsolatban. Tudtam vörös haju, és a betüvel kezdödik a neve.

Na most figyeljetek:2012 karácsonya:  Jött a akrácsony, még otthon volt, de jött december 31 e: elpárolgott, nem jött haza csak másnap délután négykor. Másodikán elment dolgozni, este hazajött és közölte:SZERETLEK D ENEM BIROM TOVÁBB! elhagyott és azt mondta nem másért. Lementem smerösömhöz a sörözöbe, ott tudttam meg: egy éve csal egy bizonyos Adrienn nevü 17  éves lánnyal, de mellette velem bujt be az ágyba.

Hát nem tudtam mit érezzek, összezavarodtam, düht éreztem. Hova menjek, mit tegyek? Semmit se tudttam, ekkor értesitettem egy régi munkatársam, aki hál istennek megengedte hogy egyenlöre minden cuccommal együtt oda menjek. Ahogy elhagyott, három nap mulva már cuccoltam. Csakkavarogtak bennem a kérdések, mért érdemeltem ezt meg, mit tettem? föztem, mostam rá, takaritottam rá, mindig bepakoltam a táskáját meló előtt és még sorolhatnám. Búcsú ajándékként még a pánikroham ais kialakult tőle. Mai napig bár már csak ritkán jön,: viselem az ő 12 évének a lenyomatát a szervezetembe.

Kálváriámnak még itt nem volt vége:  A munkatáram, akihez költöztem, hát ő többet gondolt a dologba, igy lépnem kellett onnan is, egy honap mulva. Hva mentem? Hát nyolc napig szüleim egy régi ismerőséhez aki a volt szomszédunk volt. Ott se lehettem nyolc napnál tovább, mert család stb, : nem illettem a képbe, mig lábra álltam volna, szoval értitek.

De: rendes volt nevezzük Gizinének,: szoval rendse volt gizinéni, ajánlott egy ismerösét, akinek meghallt a férje, és neki jo lenne segitség hely is van, másnap be is mutatta, ó örült mindenki, nekem van helyem, volt munkám, neki volt segitség, na uccu kölzötem megint, immárom harmadjára, nem egész két honap alatt!

Hát nem volt egy hotel, de még ..hu gyerekek: penészes szoba, undoritó koszos minden, volt két gyereke, egy harmadik már lebabázott, ja és nem volt wc!!! hol intéztem a dolgom? az udvaron zacskoba!!!!!! Elszedték a havi huszezer kismegkeresett pénzem, elszivták a dohányom, ( akkor még cigiztem), megették az ennivalom..............egy nap elmentek, én egyedül voltam, épp szabadnapos, csak zokogtam, nem akarok itt lenni, már lassan egy honapja itt vagyok uram segits, csak sirtam és sirtam én aki jo helyen nöttem fel, mindenem megvolt, hogy juthattam idáig egy ember miatt?? felfedeztem egy mária nagy képet a szobájukban és csak sirva könyörögtem vigyen ki onnan amária, a jézus bárki, csak segitsenek odfentről!!! Gyerekek én kész voltam.

És figyelj a csoda két nap mulva bekövetkezett: igaz nem ugy ahogy kellett volna: de jött a csoda: kidobtak a házból, visszakellett kullognom a volt páromékhoz négy napra mert közbe felmondtam, uj munkahelyem lett pesten, és négy nap mulva kezdtem volna. Csak sirtam, zokogtam és szégyeltem agam hogy visszakellett oda mennem, ahol megaláztak, megszégyenitettek és megcsaltam, csak azért, hogy legyen hol aludnom, mig munkába sikeül mennem és pénzt keresenem többet, hogy elbérletbe tudjak menni!!! Ezt igy hidd el.

Második nap összefutottam a volt párommal a házban, mégcsak köszönni se akart, csak ennyit kérdezett: Mi a szart keresel itt? És ezzel megitta kávéját és elment dolgozni a haverjával aki szintén ott aludt az emeleten!

Csak járt az agyam, mit tegyek, munkám lesz, hát albérletet kell keresenem, Leültem hát anyuka gépe elé, és valamiért a nettárs.hut ütöttem be Volt még fent profilom, beirtam, hogy albérletet keresek, aki tud segiten.Figyelj: Aznap délután, megszolalt  atelefonom, hisz a számom is megadtam: egy fiatal férfi hivott, nevezzük kálmánnak mondjuk, ő tudna albérletet adni harminc ezerért, pesten. Uh elfogadtam, negyedik nap összepakoltam a kevés kis moytom, ugyanis a négy nap alatt ez a kedves család akinél egy honapot voltam: MINDEN CUCCOM KIDOBTA!! A RUHÁIM, A PAPUCSOM, MINDENEM!!! EGY ZSÁK KIS RUHÁVAL KOPOGTATTAM MUNKA UTÁN EHHEZ A A BIZONYOS MEGMENTŐMHÖZ, AKI MAI NAPIG AZ ÉETEM RÉSZE LETT!!!!

Dolgozgattam szépen, mignem ugy esett junius környékén 2012 ben egymásba habarodtunk,elengedte az elbérletet, ingyen laktam, egy párt alkottunk. Én dolgoztam, ő dolgozott, mig nem megesett. teherbe estem! Hát nem akarta elhinni,: hogyan miként??( mondhatnám, vicces volt, elég érett negyvenes éveiben járó férfi ilyet kérdez:):)  )

Sajnos idő közben kislányunk születése után négy honappal szét mentünk én férjhez mentem, lett egy kisfunk is, és négy éve jelenlegi férjemmel egy párt alkotunk harmoniában és boldogságban.

Mért irtam ezt le nektek? Mert akarom, hogy lássátok, senki nem veheti el a boldogságotok, sem az élethez valo jogotk! Jogod van boldognak lenni és változtatni!! Ha rossz családi helyzetben vagy igenis ki lehet törni!!! Ha Bántalamaz apárod: Igenis merj segitséget kérni! Ha páros folyamatosan mellé megy, ne adj ujabb esélyt neki, ne hagyd hogy érzelmileg zsaroljon!!!Nincs olyan hogy nem lehet kilépni! Számtalanszor hallottam ezt a mondtaot: hogyan lépjek ki ha nem tudok? Nem isgaz, hogy nincs egy barátod, vagy hogy nem jutsz internet közelbe akár egy kávózba,hogy megismerkedj baratokkal.

A lényeg nem szabad sose feladni, kérj bátran segitséget, mozgass meg mindent amit csak lehet, és: imádkozz!!! Ha nem hiszel ISTENBEN, AKKOR KEZD EL, ÉS HIDD EL, VELED IS CSODÁK FOGNAK IDŐVAL TÖRTÉNNI!